Aki ismer, az tudja rólam, hogy nem vagyok egy szívbajos kislány, és ha úgy érzem, akkor egyedül is nekiindulok az éjszakának. Ez most sem történt másképpen. Sajnos egy barinőm sem ért rá, így egyedül ültem taxiba. A discó bejáratánál már kinéztem magamnak egy srácot, de mint később kiderült nem volt egyedül, Ez nálam nem jelent problémát, abban az esetben, ha a lány is szimpatizál velem, de sajnos most nem így történt. Rögtön a pulthoz siettem, hogy kikérjem elsőm baccardimat. Ettől általában már behangolom magam az éjszakára. Persze mondanom sem kell, hogy miközben ittam, már zúdultak rám az ajánlatok illetve a unottabbnál unottabb felajánlkozó szövegek. Ezzel semmi baj nem lenne, ha egy szimpatikus megnyerő külsejű fiú teszi.
Nem kellett sokat várnom, hiszen az utolsó kortynál meg is jelent egy szép szemű próbálkozó. Béna volt, de elnéztem neki, mert volt benne valami amitől a bugyim szinte kezdett nedvesedni. A ráadás akkor jött, amikor bemutatott a barátjának. Na ez már betett. Ott ültem a bárszéken, két olyan faszival, akikről álmodoznak a most pelyhedző pinájú kis csajok. Szinte vártam már azt a kérdést, hogy „menjünk egy csöndesebb helyre ?” Próbáltam magam türtőztetni és nem azt mutatni, hogy most egyszerre mind a kettőtök faszát akarom érezni a pinámba. Félre vonultunk egy csöndesebb helyre, ahol a zene már nem annyira volt hangos, de még az ütem érezhető volt. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik szempárral szemezzek, nehogy megsértődjön a másik. Péter és Laci szerintem tudták nagyon jól, hogy a fűzésen már rég túl vannak, de biztosra akartak menni. Közben a sok alkoholtól pisilhetnékem támadt, ezért szóltam, hogy 2 percre magukra hagynám, Ezt ők nem engedték, inkább úgy döntöttek elkisérnek a mellékhelység bejáratáig. Az ajtón belépve éreztem, hogy valaki szorosan jön utánam. Még hogy jött? Jöttek. Ezzel akkor szembesültem, amikor a szeparált részbe bementem, megfordultam és Péter és Laci ott állt velem szembe. Innentől elvesztettem minden önuralmamat, mert azok a csókok, amikkel egyre beljebb unszoltak a wc csésze fel, szinte vissza utasíthatatlan volt. Az ajtó kattanása jelentette, hogy biztonságban vagyunk. Péter elölről csókolgatta a melleimet, Laci hátul a popsimat csókolgatta. Nekem csak kapaszkodnom kellett a két faszba, melyről nem tudtam megállapítani, hogy melyik nagyobb. Tudtam, hogy ma jól meg fognak baszni, de azt csak sejthettem, hogy a segglukamat is igénybe fogják venni. Nem bírtam tovább és látni de legfőképpen érezni akartam a számban a két faszt. Nem csalódtam. Egyikről a másikra cuppantam. Míg az egyiket vertem a kezemmel, a másikat szívtam a számban. A pinám annyira nedves volt, hogy Péter fasza, szinte akadálytalanul hatolt belém. Laci ujjait éreztem a popsimban, amit próbált a faszához mérten befogadásra alkalmas állapotba tágítani. Péter nyakába kapaszkodva, lábammal combjait átkarolva próbáltam megkönnyíteni Laci hatalmas farkának a bejutást a végbélnyílásomba. Az érzés szinte kimondhatatlanul jó volt. Elélveztem miközben körmeimmel végighasítottam Péter hátán. Mindketten tömtek, csak a szám volt szabad. Csere volt, így most Laci nyakában vonaglottam. A két fasz ugyanaz a méret lehetett, mivel a popsim luka meg sem érezte a különbséget. Péter nem tudta vissza tartani, így a seggembe élvezett. Éreztem ahogy hatalmas fasza lüktetve feszíti a már amúgy is tág segglukamat. Laci követte, mintha ezt is megbeszélték volna. A pinámba éreztem ahogy a geci szétlövell. Nem tudtam nem kihagyni és én is elélveztem. A két faszt már csak meg kellett simogatnom a nyelveimmel. Úgy látszik ezt nagyon jól csinálhattam, mert mind a kettő a petyhüdt állapotból ismét meredten állt előttem. Szinte mind a kettőt egyszerre vettem a számba, amit úgy láttam egyik sem bánta. Vertem majd szoptam, egyre ütemesebben. Hallodtam, ahogy a két adonis hörögve élvezi, majd mint a lavina találták el a homlokomtól kezdve a szám szélét. Úgy fojt le a geci az arcomon, mint ahogy az igazi gang-bang partikon szokták a lányokat lefröcskölni. Nem hagyhattam veszni egy csepp nedűt sem, így amit tudtam mindent kiszívtam a két faszból.
